A Nissan a Nihon Sangyo rövidítése, amelyet a Tokiói Értéktőzsdén használtak először az 1930-as években. Ez a társaság a Nissan zaibatsu volt. A zaibatsuk japánban a II. Világháború előtt működtek, kartellekhez vagy vagyonkezelőkhöz hasonlítottak és általában egyetlen család körül szerveződtek. A Nissan Yoshisuke Aikawa családja által tulajdonolt, szerteágazó üzletekkel foglalkozó csoport volt, amelybe beletartozott a Tobata Casting és a Hitachi is. Abban az időben a Nissan öntészettel és autóalkatrész-gyártással foglalkozott. Az autógyártás csak 1933-ban kezdődött.
Zaibatsu
egy japán kifejezés, amely a Japán Birodalomban vertikálisan integrált ipari és pénzügyi integrált üzleti konglomerátumokra utal, amelyek befolyása és mérete lehetővé tette a japán gazdaság jelentős részeinek ellenőrzését a Meiji-korszaktól a világ végéig. II. Háború A Zaibatsu általános struktúrája tetején egy családi tulajdonú holdingtársaságot jelentett, egy bankot, amely a többi, főleg ipari leányvállalatot finanszírozta bennük.
Azonban a történet, ami a Nissan autógyártásához vezetett már jóval korábban, három szálon indult.
Yoshisuke Aikawa 1880-ban született. Tanulmányait a Tokiói Császári Egyetemen végezte, majd spórolt pénzéből az Egyesült Államokba utazott, ahol tanulmányozta a temperöntvény öntési technikáját. Japánba való visszatérése után 1909-ben megalapította a Tobata öntödét.
1928-ban Aikawa a Kuhara Bányászati Társaság elnöke lett és a bányaiparban sikeres sógorával Fusanosuke Kuharával megalapította a Nihon Sangyo holdingtársaságot. Sógora komoly politikai karriert futott be, így kapcsolatait Aikawa később előnyére használhatta.
Közben 1911. július 1-jén Masujiro Hashimoto megalapította japán első autógyártó cégét, a Kwaishinsha Motor Car Works-t, amit nagyjából Jó Gépjárműgyártó Műhelynek lehetne fordítani.
A cég 1914-ben elkészítette az első autóját DAT Model 31 néven. Az autó neve a befektetők vezetékneveinek rövidítése:
- Kenjiro Den
- Rokuro Aoyama
- Meitaro Takeuchi
Az első világháború alatt a kereskedelmi tevékenységüket felfüggesztették, és a társaság hozzájárult a háborús erőfeszítésekhez. 1918-ban már 60 alkalmazottal dolgoztak. 1919-ben megjelent a DAT Model 41 luxusautó, melyet 2,3 literes, négyhengeres, 15 lóerős motor hajtott.
1925-ben átnevezték a céget DAT Jidosha & Co., Ltd.-re (DAT Motorcar Co.).
A DAT Motors termelésének túlnyomó többsége teherautó volt, mivel Japánban akkoriban alig volt kereslet személygépkocsikra, emellett az 1923-as 7,9-es erősségű Nagy Kantó földrengés okozta károk helyreállítási munkáihoz teherautókra volt szükség.
A harmadik szál 1919-ben indult amikor egy William R. Gorham nevű amerikai mérnök kifejlesztett egy háromkerekű kisautót. Néhány osakai vállalkozó (közöttük a Kubota Ltd. elnöke) a jármű gyártására céget alakított Jitsuyo Jidosha Co., Ltd. néven. Összesen 100 darab Gorham három- és négykerekű járművet gyártottak. 1923-ban megjelent a Lila. A négykerekű, négyüléses járművet Japán akkori útjaira terveztek. 1260 cm3-es 8,4 lóerős V2-es motorjával akár 56 km/h sebességre is képes volt. Létezett szedán, kabriolet, roadster és teherautó változat, a jármű neve a szedán népszerű orgona (lilac) színéből származott. Körülbelül 200 darab Lila készült. Majd a Jitsuyo Jidosha Co., Ltd. kormányzati (katonai) ellenőrzés alá került.
1926-ban a tokiói székhelyű DAT Motors egyesült az oszakai Jitsuyo Jidosha Co., Ltd.-vel és létrehozták a DAT Jidosha Seido Co., Ltd.-t.
1931-ben a DAT kijött egy új kisautóval. A Datson Type 11 volt az első „Datson”, azaz „Son of DAT”. Később az új cégvezetés a Datson utolsó szótagját „sun” -re változtatta, mert a son japánul veszteséget jelent.
Ezekben az években futnak össze a szálak, ugyanis a fenti két autógyártó cég egyesülése után 1931-ben a DAT Jidosha Seido együttműködésre lép a Tobata Castinggel, majd 1933-ban összeolvadnak. Mivel a Tobata Casting a Nissan zaibatsuhoz tartozott, ezt a dátumot jegyzik a Nissan autógyártásának kezdeteként. A családi vállalkozás akkor már 74 vállalatból állt, és a második világháború alatt Japánban a negyedik legnagyobb zaibatsu volt.
1934-ben Yoshisuke Aikawa leválasztotta a Tobata Casting autóalkatrész-üzletágát, és új leányvállalatként bejegyezte a Nissan Motor Co., Ltd. nevet. A társaság részvényesei azonban nem voltak túl lelkesek az új autógyárért, így 1934 júniusában Aikawa a Nihon Sangyo tőkéjéből megvásárolta a Tobata Casting összes részvényét, ezzel a Nissan Motor egyedüli tulajdonosa lett.
Ugyanebben az évben a Nissan megállapodást kötött az angol Austinnal a 7-es széria gyártására. Ez lett az Austin legnagyobb tengerentúli üzlete, és a Datsun nemzetközi sikerének kezdete.
1935-ben befejeződött az új Yokohamai üzem építése, a gépek és a gyártási technológia nagy része az Egyesült Államokból származott. Új piacokat szereztek Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában. Közben teherautókat, repülőgépeket és motorokat építettek a japán császári hadsereg számára. A második világháború fellendítette a gyár termelését. Évente mintegy húszezer járművet készítettek, amelyek nagyrészt katonai feladatokat láttak el.
A háború után 1947-ben indult újra a gyártás, még mindig Datsun néven.
1951-ben megszületett a hathengeres, 85 lóerős motorral szerelt Patrol terepjáró, amelynek kivitelezését a háború során szerzett technikai tapasztalatok nagyban elősegítették.
1959-ben bemutatták a Datsun Bluebird-öt, amely komoly nemzetközi sikert ért el.
Az ötvenes évek eredményei új lehetőségeket teremtettek a cég számára. A vállalkozás növekedésnek indult, 1960-ban az Egyesült Államokban, két évvel később pedig Európában is megkezdődött a Datsunok és Nissanok forgalmazása.
1966-ban a Nissan és a Prince Motor Company együttműködésének eredményeképp elkészültek a Skyline és Gloria modellek.
1969-ben elindult a legendás 2,4 literes, 150 lóerős hathengeres erőforrással felvértezett 240Z gyártása.
A hetvenes évek olajválsága nem okozott gondot a japán gyártónak. A Nissan Sunny az első helyen végzett az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal üzemanyag-fogyasztási tesztjén, így a kontinens egyik legnépszerűbb autójává vált. Az új Sunny iránti növekvő kereslet kielégítése érdekében a vállalat új gyárakat épített Mexikóban. Az Egyesült Államok adótörvényei miatt 1980-ban a Tennessee államban található Smyrnaban összeszerelő üzemet létesítettek először tehergépkocsik gyártására, majd ezt több új amerikai üzem követte.
Az 1980-as évek elejére a Nissan (Datsun) a legkeresettebb japán márka lett Európában.
Az adók és a szállítási költségek csökkentése végett a Nissan európai gyártásban is gondolkodott. Először a görögországi összeszerelő üzem átalakítása jött szóba, ahol Datsun kisteherautókat, Nissan Cherry és a Sunny modelleket gyártottak, de a görög kormánnyal nem sikerült dűlőre jutniuk, így nem született megállapodás, sőt a gyár be is zárt. Aztán az Alfa Romeo került a képbe, ahol a Cherrykert és annak olasz változatát, az Alfa Romeo Arnát gyártották. De ez a vonal sem működött, így Anglia északkeleti részén, Sunderlandben saját gyárat építettek. A Nissan Motor Manufacturing (UK) Ltd. 1986-ra készült el. 2007-re évi 400 000 járművel Európa legtermelékenyebb üzeme lett.
1983-ban megszűnt a Datsunok önálló élete, ezután az összes járművet Nissan márkanév alatt egyesítették.
A kilencvenes években új, népszerű típusok jelentek meg. Először az ötajtós Primera, majd a Nissan kisautója, a Micra, végül egy új összkerékhajtású terepjáró, a Terrano II mutatkozott be.
Az amerikai piacon eközben megkezdődött az Infiniti – a Nissan luxusmárkájának – forgalmazása.
1999-ben a Nissan és a Renault szövetséget kötött egymással, ezzel létrejött a világ a negyedik legnagyobb autóipari csoportja, amely éves szinten 5 000 000 autót gyárt és több mint 265 000 embert foglalkoztat. Először a Renault a Nissan részvényeinek 36,8 százalékát vásárolta meg, majd 2001-ben ezt 44,4% -ra növelte, ezzel egy időben a Nissan 15% -os szavazati jogok nélküli részesedést vásárolt a Renault-ban.
2003-ban a Nissan és a Dongfeng Motor Group 50-50%-os közös vállalkozást indított Dongfeng Motor Co., Ltd. (DFL) néven. A kitűzött termelési célok teljesítése érdekében a Dongfeng-Nissan 2006-ban kibővítette gyártási bázisát Guangzhouban, amely a termelési kapacitás szempontjából a Nissan legnagyobb gyárává vált.
2010-ben stratégiai együttműködést kötöttek a Daimlerrel. A Renault és a Nissan együttesen 3,1 százalékos tulajdonrészt szerez a német autógyártóban, a Daimler pedig szintén 3,1 százalékos részesedéshez jutott. Ez a hármas szövetség lehetővé tette a technológia és a fejlesztési költségek fokozott megosztását, ösztönözve a globális együttműködést és a kölcsönös fejlődést.
2012-ben a Renault–Nissan Szövetség megállapodott az orosz Alliance Rostec Autóval azzal a céllal, hogy a legnagyobb orosz autógyártó, az AvtoVAZ részvényese legyen. A Renault-Nissan Szövetség két társasága együttesen 67,1% -os részesedést szerzett az Alliance Rostecban, amely viszont 74,5% -ot szerez az AvtoVAZ-ben.
2016 májusában a Nissan 34%-os tőkerészesedést szerzett az Mitsubishi Motorsban. 2017-re kialakították a Renault – Nissan – Mitsubishi Alliance-et. A három cég közötti stratégiai partnerség nem összefonódás, vagy felvásárlás, hanem együttműködnek olyan területeken, mint például a beszerzés, a közös járműplatformok, a technológia megosztása, és a közös gyárhasználat.
2020 májusában a Covid-19 világjárvány miatt 20%-kal csökkenti termelési kapacitását a Nissan. A társaság bejelentette, hogy bezárja gyárait Indonéziában és Spanyolországban, valamint kilép a dél-koreai autópiacról.
